Békefi Remig szerint a XIV. és a XV. században már minden falusi plébánia székhelyén volt iskola. Ezt a századok alatt elért eredményt rövid idő alatt csaknem teljesen tönkretette a török.

Hiteles adat nem maradt ebből az időből községünkben az iskola működéséről, de arról már maradtak fenn emlékek, hogy az istentiszteletre egy kőtemplom szolgált, mely a község keleti részén állt. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy a templom mellett iskola is működött. 1525 után azonban a török végigdúlta a Kapos völgyét. Az 1555-ös hadjáratban Somogy nagy része, majd 1556-ban községünk is török hódoltság alá került. A lakosság nagy része elmenekült a török elől, az otthonmaradottak kolerajárványban pusztultak el.

A hódoltság alatt gyökeret vert a protestantizmus. Községünk reformációjának története szintén ismeretlen, csupán annyit tudunk, hogy 1634-ben már mint anyaegyházközség szerepel a nyilvántartásokban. 1634-ből fennmaradt lelkészeinek és tanítóinak a neve.

A somogyi nagybirtokosok a protestáns vallásra áttérve a katolikus papokat elküldték az uradalmakból. A katolikus papokkal együtt eltűntek a plébániai iskolák. Helyükön alakultak meg a protestáns iskolák, amelyekben eleinte szintén a pap tanított. Így történt ez községünkben is. Ezt bizonyítja az az adat, amely rögzítette a tiszteletes prédikátor fizetését. A prédikátornak többek között a gyermekek tanításáért jár 1 forint didactrurn.

A protestánsok az iskolára mindig kiváló gondot fordítottak, de egy 1649-es adat szerint még ők is elegendőnek tartották az olvasás tanítását. Az írást csak akkor kellett tanítani, „ha a gyermekeknek és szüleiknek tetszik”.

Községünkben az iskola a parókián volt 1689-ig. Ekkora prédikátort felmentették a tanítás alól, hogy teljesen a hivatásának élhessen. Első tanítóként a polgári rendből való Verbai Mózest vették föl. Ettől az időtől kezdve községünk református elemi népiskolájának minden tanítója ismert.

Az 1770-71. évi összeírás így jellemzi a népiskolák helyzetét megyénkben: „Somogy vármegyében 138 népiskola volt, s ezek közül 47 teljesen üresen állott. A kaposi járásban bár 19 helyen volt tanító, csupán 7 helyen volt tanítás 5, 12, 39, 12, 4, 8 és 12 tanulóval”. A felsorolt helységekben, ahol nem volt külön iskolai épület, az iskolamesterek „házaiban oktatták a gyermekeket. Olyan szűk helyen, hogy ott tizenöten alig fértek meg”.

Nem volt jobb a helyzet községünkben sem. Az első önálló iskola 1840-ben épült fából, zsuptetővel. Az utcától beljebb állt. Helyette 1895-ben új, „szép, díszes és nagyméretű épületet állítottak az utcaszélre, 3200 ft költséggel”. Az anyagot és a napszámot a gyülekezet szolgáltatta. Ezen az épületen 1927-ben végeztek nagyobb renoválást.

Az államosítás után megszűnt, mint iskola; ma a jelenlegi általános iskola pedagógusainak szolgálati lakása kap helyet az épületben. A község lakói még az 1700-as évek elején is kivétel nélkül helvét hitvallású magyarok voltak. 1752-es adat szerint már 37 katolikus lelket számolnak ugyan a községben, de sem katolikus egyház, sem katolikus iskola nem működött a faluban.

1815-ben a falu akkori birtokosa Eszterházy Pál németajkú katolikus családokat telepített ide, így megnőtt az igény a katolikus egyház és iskola alapítására. A római katolikus egyházközség, először, mint filia 1815-ben alakult meg községünkben. A katolikus iskola egyidős az egyházközséggel, tehát szintén 1815-ben épült. Egy tanterme és egy tanítója volt. Az 1858-ban készült iskolabevallás a következő képet mutatja az iskola akkori állapotáról: „Az iskolakötelesek száma 100 fő, ebből 52 fiú, és 48 leány. Az iskola állapota középszerű, egy tanterme van. Az oktatás nyelve német és magyar, a tanítás naponta öt órában folyik. Ebből délelőtt három és délután két óra. A tanító neve: Szaudtner Pál. A vallásoktatást a plébános végzi”. Ezután az iskolabevallás részletesen közli a tanító összes jövedelmét (315, 05 ft), amelyből kiderül, hogy vasárnapi iskola is működött.

Az iskola épületét 1883-ban egy tanteremmel, létszámát egy tanítóval bővítették, majd 1909-ben ismét egy tanteremmel és egy tanítóval bővült az oktatás lehetősége. Ekkor már három tantermes és három tanerős osztott rendszerű iskolaként működött, tanulóinak száma 216 volt.

1909-ben került a faluba Freifogel József, mint kántortanító. Középiskoláit Szigetváron, a tanítóképzőt Csurgón végezte el 1908-ban. 1917-ben igazgatónak nevezték ki. 1909-től tanított itt dr. Krénusz Elek és 1903-tól Köpe Margit is. 1942-ben került tanítóként az iskolához Mayer György, ekkor a tantermek száma már négyre bővült.

Az államosítás során az iskola épületét, a tanítói lakást, az udvart, a kertet, a rétet és a szántóterületet vették állami tulajdonba. Mivel az államosítás után a volt református iskolát szolgálati lakássá alakították át, a most már állami általános iskola továbbra is a volt katolikus iskola épületében működött.

A megnövekedett tanulólétszám miatt azonban szükség volt az épület bővítésére. Egy 1949-es adat szerint a négy tanteremben, melynek befogadóképessége 120 fő volt, 229 gyerek volt összezsúfolva.

Az iskola épületét az ötvenes évek elején bővítették, így már alkalmassá vált arra is, hogy körzeti iskolaként működjön. 1960 óta a kiskorpádi és kisasszondi iskolák felső, majd alsó tagozatos tanulóival bővült a kaposfői iskola létszáma.

1967-68-ban a régi iskola eqy részét lebontották, helyére korszerű emeletes épület épült. 1981-ben került sor újabb tantermek építésére, jelenleg is ebben az épületben folyik az oktató-nevelő munka.