Április végén hetedikeseink a szennai iskola tanulóival együtt Délvidéken jártak, e cikkben az útról készült beszámolót olvashatják.
Április 24., hétfő
Április 24-én, hétfőn reggel izgatottan ébredtünk. Végre elérkezett a vajdasági kirándulás ideje! Az előkészítő órák alkalmával elméletben már megismerkedtünk a célterülettel, így nagyon vártuk már, hogy élőben is megtekinthessük a történelmi Magyarország déli vidékét.
A busz először a szennai iskolásokat vette fel, ezután következtek a kaposfőiek. Néhányan már ismertük egymást a különböző (tag)intézményekből, de a legtöbb tanuló a buszon találkozott először a másik iskola diákjaival. Bár reggel még mindannyian fáradtak, ezért csendesebbek voltunk, a határhoz közeledve egyre derűsebb volt a hangulat. A hosszú út jó alkalom volt a kötetlen beszélgetésekhez.
Magyarországot Tompánál hagytuk el. Sokan elcsodálkoztunk a szigorú határellenőrzésen, hiszen eddig még csak nyugati országokba utaztunk, ahol ilyenre nem volt példa. Szerencsére a csoport fegyelmezett és együttműködő volt, így a személyi igazolványok ellenőrzése után visszaszállhattunk a buszra, s folytathattuk utunkat – immár Szerbia területén.
Első állomásunk a Vajdaság egyik központi városa, Szabadka volt. Tettünk egy sétát a belvárosban, a szecessziós épületek előtt megálltunk, s diákok ismertették azok jellemzőit. Megnéztük a Raichle-palotát, és láttuk Sztojkovics Dusán palotáját is. Sajnos idő közben eleredt az eső, de a csoport kitartóan sétált tovább a Zsinagógához. A szabadkai gimnáziumnál megemlékeztünk Kosztolányi Dezsőről, aki a város szülötte, és itt tanult.
Ezután tovább utaztunk Zentára. Ott egy nagyon kedves idegenvezetővel bejártuk a városházát, majd a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola hetedikes tanulóival, valamint általuk a várossal ismerkedhettünk meg. Nagyon színvonalas bemutatót készítettek nekünk. Mi – a szennaiak jóvoltából – somogyinéptánc-bemutatóval, illetve társasjátékokkal kedveskedtünk nekik.
Késő este, fáradtan érkeztünk a szállásra. Bőséges vacsorával (pulykacomb volt burgonyával) és kényelmes szobákkal, kedves vendégszeretettel vártak minket.
Április 25., kedd
Az első reggeltől kezdve szigorúan tartottuk magunkat a megbeszéltekhez: a reggelinek és az indulásnak pontos idejét előző este, vacsoránál beszéltük meg. Kedden 7:30-kor volt a reggeli. Kenyeret, szalonnát, különböző helyi felvágottakat és sajtokat, valamint zöldségeket kínáltak nekünk. Miután jól laktunk, összepakoltunk – hiszen Zentán csak egy éjszakát töltöttünk – és 8:30-kor útnak indultunk. Útközben nagyon sokat beszélgettünk, zenét hallgattunk a buszon, valamint nézelődtünk is, hiszen számunkra ismeretlen területeken jártunk. Zentáról hosszasan utaztunk, elsőként Zimonyba, ahol a dimbes-dombos utcácskák megmászása után megtekinthettük a Hunyadi-tornyot. Ezután Nándorfehérvárra (Belgrádba) mentünk tovább. A szerb fővárosban nagyon nehezen találtunk a busznak megfelelő parkolóhelyet, így először egy spontán buszos városnézésben volt részünk. Mire végre sikerült megállni, addigra már mindenki éhes volt. Hidegcsomagot kaptunk, szendvicset és gyümölcsöt ebédeltünk. Ezt követően néhány percet eltölthettünk a város egyik sétálóutcáján. Nagyon jó volt ott a hangulat, utcazenészek muzsikáltak. Belgrádban a monumentális Kalamegdán erődöt jártuk be, ez volt a nap egyik fénypontja. Az időjárás kedvezett nekünk, kellemes, napos kirándulóidő volt. Ezek után a szállásra utaztunk Pozsarevácba. Ott egy háromcsillagos hotelben szálltunk meg, három különböző emeleten kaptunk 2-3-4 fős szobákat. Érkezésünk után vacsoráztunk, majd egy esti séta keretén belül felfedeztük a várost. Pleskavica és krumplipüré volt a vacsora, levest is mindig kaptunk, sőt: első nap harmadik fogásként süteményt is. A közelben volt egy kisbolt, ahova a hét során előszeretettel jártunk el. Az esti órákat a szobáinkban töltöttük, beszélgettünk, valamint szüleinkkel és otthonmaradó barátainkkal ezekben az órákban vettük fel a kapcsolatot. Este 10-től mindenki csak a saját szobájában tartózkodhatott, ekkor már nem volt szabad hangoskodni.11-kor köszöntek be utoljára a tanárok, ekkor volt lámpaoltás.
Április 26., szerda
Szerdán reggel 7:00 órakor keltünk, 7:30-kor reggeliztünk a csapattal. A hotelben bőséges svédasztal állt rendelkezésünkre mindenféle finomsággal. Reggeli után elindultunk a szendrői várhoz. Sajnos mikor beléptünk a szabadtéri építmény területére, ránk szakadt az ég: hatalmas eső kerekedett. Tanáraink szerencsére gyorsan feltalálták magukat, s egy fedett helyre vonulva interaktív ismerkedős játékot rögtönöztek. Úgy gondolom, elengedhetetlen volt, hogy jobban megismerjük egymást, ráadásul ilyen humoros módon (a körből annak kellett előlépnie, akire igaz volt az adott állítás). A várlátogatásból mindössze erre az élményre tudok visszaemlékezni.
Ezután körülbelül másfélórás út elé néztünk. A történelmi Magyarország határához, Galambóc várához látogattunk el. Szerencsénkre délutánra kiderült az ég, így sokak kedvenc programjává vált ez a várlátogatás. Csodaszép helyszíneken jártunk, kedvesen fogadtak minket. Angol nyelvű idegenvezetésben volt részünk, sokan értettük, hogy miről van szó, aki esetleg mégsem, azoknak tanáraink fordítottak. Galambóc vára egy középkori erődítmény a Duna déli oldalán, a szerb-román határ mentén, feladata a Vaskapu-szoros bejáratának ellenőrzése volt. Busszal utaztunk tovább, s a Szerbia és Románia határán fekvő a Kazán-szorost is megtekintettük. Az hosszú utazás után fáradtan tértünk vissza a szállásunkra. A vacsorát 19:30-kor kaptuk, ezúttal natúr csirkemell volt, szintén burgonyakörettel. A vacsora után ezen a napon is lehetett sétálni vagy boltba menni. A nap végére mindenki kellemesen elfáradt. Sokak szerint a legjobb nap volt ez, hiszen a közösség a játék során megerősödött, valamint Galambóc vára és a Kazán-szoros csodálatos látványt nyújtottak.
Április 27., csütörtök
Április 27-én reggel 7-kor keltünk. Mint minden nap, ma is 8 órakor várt minket a reggeli. A választék minden nap hatalmas volt: felvágottakkal, zöldségekkel, péksüteményekkel, narancslével, teával kínáltak minket. A mai első úticél Fehértemplom volt, ahol a település névadóját, a fehér színű római katolikus templomot kerestük fel. Később Versecen látogattunk meg egy hatalmas egyházi épületet, a Szent Gellért katolikus templomot, amely a Vajdaság legnagyobbja, s benne a legnagyobb orgona található. A magyarajkú atya beengedett minket, s kedves, készséges idegenvezetésben részesülhettünk általa. Mesélt nekünk a templom történetéről, említette, hogy a misékre magyarok és szerbek egyaránt járnak, gyakorolják itt vallásukat. Sajnos a római katolikus plébános számkivetettnek érzi itt magát az ortodox papok között. Versecen meglátogattuk Herczeg Ferenc író szülőházát is, röviden beszéltünk munkásságáról és életútjáról is.
Ezután városnézésen vettünk részt, ahol séta közben több boltot is meglátogathattunk. Az árak a magyar viszonylathoz számítva – megítélésünk szerint – kedvezőbbek voltak. Az eladók kedvesek és segítőkészek voltak, sokan még magyarul is tudtak beszélni. A vallási, irodalmi, azaz kulturális látványosságok mellett ezen a napon egy természeti különlegességet is megfigyelhettünk. Csütörtökön a delibláti homokdűnékhez, Európa Sivatagába is ellátogattunk. Jólesett néhány száz métert gyalog megtenni, bár a homokos talaj miatt igencsak porosak lettünk a túra végére. Felmerült a komppal való visszatérés lehetősége, azonban a busz nagysága miatt nem lett volna biztonságos. Így a Duna sekélyebb partján kavicsokkal kacsázhattunk. Sajnos ezen a területen azt tapasztaltuk, hogy az emberek hanyagabbak, nem óvják kellően a környezetüket: sok szemét volt szétdobálva.
Hosszú út vezetett bennünket a szállásra, útközben meglátogattuk Fehértemplom községet is. Amikor visszaértünk, várt minket a vacsora. Feladatunk volt még a csomagjaink összepakolása, a szoba elrendezése is, hiszen másnap indultunk haza. Fáradtan, de jókedvűen tértünk nyugovóra ezután a nap után is.
Április 28., péntek
Mivel már előző este elpakoltuk a holminkat, péntek reggel már csak a kézitáskánk maradhatott elől, benne az iratokkal. Korán keltünk, s a bőröndjeinket még a reggeli előtt bepakoltuk a buszba.
Az utolsó napi program korán, 8:00-kor indult. Újvidékre indultunk. Ott elsőként a Duna-parton sétáltunk, s a Nemzeti Összetartozás jegyében megemlékeztünk az 1942-es újvidéki vérengzés áldozatairól: koszorút helyeztünk el a szobornál. A Dunára nézve megfigyelhettük az 1999-ben a NATO által lebombázott híd alapjait is.
Ezután a Péterváradi erődhöz igyekeztünk. Egy kellemes séta után elértük a célpontot. Nagyon érdekes látványban volt részünk: megnéztünk egy óratornyot, amit fordított vagy részeges órának hívnak, mivel a nagymutató az órákat, a kismutató a perceket számlálja. Az erőd területén körülbelül fél órás szabad program után a föld alatti katakombákban kísértek minket végig.
Ezután kezdetét vette a 6 órás út hazafelé. Újvidék külvárosában még egyszer megálltunk, hogy egy szupermarketben szuveníreket vigyünk az otthoniaknak. Végül este 10 óra körül érkeztünk meg, először Kaposfőre, majd Szennába vitte a tanulókat a busz.
Hálásak vagyunk a lehetőségért, szívesen mennénk újra! Nagyon sok élménnyel gazdagodtunk, köszönjük szépen!
