1. nap

Május 4-én kora hajnalban ébredt a csapat, hiszen Szennából fél négykor, Kaposfőről fél ötkor indultunk. Két rövid magyarországi megállás után az M43-as autópályán átléptük a határt – végre igazolvány ellenőrzés nélkül – és haladtunk Arad felé. Aradon a Tűzoltó téren csatlakozott hozzánk az idegenvezetőnk, majd továbbindultunk Temesvárra.

Temesváron sétát tettünk a belvárosban, láttuk a szép régi épületeket a tereken, de persze voltak XX. század második felében épült kockaépületek is. Tetszett, hogy sok szép, gondozott fa volt az tereken, illetve érdekesek voltak a temesvári villamosok, az új, modernek, de főleg a régiek.

A városnézés után busszal a Bartók Béla Elméleti Líceumba mentünk. Ott először az iskola udvarán megismerkedtünk az otttani hetedikesekkel – az osztályfőnökük irányításával ismerkedős játékot játszottunk, majd aztán sportoltunk. Ötletes játékok vannak az iskolájukban, a legérdekesebb az volt, amiben nyolc zsinórral irányítva kell egy kampóval kockákat egymásra helyezni. Ezután az igazgatónő mesélt az iskoláról, elmondta, hogy óvodától egész 12. osztályig járnak hozzájuk a gyerekek és hogy 8. osztály után milyen képzéseket választhatnak. Finom uzsonnát kaptunk, átadtuk az ajándékainkat, majd elköszöntünk.

Ezután buszra szálltunk és Dévára utaztunk, a hosszú út után jól esett a meleg vacsora és a pihenés.

2. nap

Reggeli után a dévai vár alatti parkolóban gyülekeztünk, majd elindultunk a várba. A sikló nem működött, így aztán gyalog mentünk fel a várhegyre. Helyenként nehéz volt a terep felfelé, máshol meg hosszú lépcsősoron kellett haladni. Útközben egy hegybe vájt alagúton is átmentünk, aztán átbújtunk a sikló pályája alatt – lentről a parkolóból sokkal meredekebbnek tűnt. Egy idő után felértünk magos Déva várába, körbesétáltunk a vár alsó részein, majd felértünk a felső várba, ami nagyon látványos volt még a mai formájában is. De a vártól még szebb volt a kilátás: a hóval borított Retyezát hegység lenyűgözően szép volt. A várban levő ingyenesen használható messzelátókkal a Retyezátot részletesen is meg tudtuk nézni.

Déva után Vajdahunyadra utaztunk. A városba beérve láttuk a hajdani vasgyár maradványait, amí elég lehangoló látvány volt. A vár szinte el van rejtve a városban, kis utcákon kanyarogva azért odataláltunk. A vár előtti árusokkal körülölelt parkos területen ebédeltünk, majd bementünk a várba. Felújítás alatt áll Vajdahunyad vára, vannak már szépen felújított részek, máshol meg épp zajlik a munka kívül is belül is – nem baj, csak szépüljön. Bent az idegenvezetőnk sokat mesélt a várról, a Hunyadi családról, a megmaradt freskótöredékekről, Hunyadi János édesanyjáról, Marzsinai Erzsébetről, a lovagteremről, a loggiáról és a várban levő kiállítás minden részéről. Jó volt bejárni a vár zeg-zugos termeit. Bár sok minden nem maradt meg az eredeti berendezésből, másolatokat állítottak ki, illetve ott áll a Hunyadiak korából megmaradt zöld cserépkályha.

Vajdahunyad után megálltunk az Algyógy melletti Feredőgyógyon, ahol egy csodás vízesést láttunk – tökéletes hely volt szelfik és baráti képek készítésére. Ezután megnéztük Feredőgyógyon a római fürdőt – ez egy föld szintje alatti hely, amit először egy patak vájhatott ki, majd segítettek neki az emberek a fürdő kialakításához. Látványos hely! Különös volt, hogy a fürdőből kivezető út egy alagút volt.

Ezt követően aztán visszamentünk Dévára, vacsora után egy kis játszóterezés következett, majd a jól megérdemelt pihenés.

3. nap

Reggeli után elköszöntünk a vendéglátóinktól és útnak indultunk Déváról a Tordai-hasadék felé. Útközben elhaladtunk Gyulafehérvár és Nagyenyed mellett. Láttuk a Kenyér-hegyet és az előtte elterülő mezőt, a kenyérmezei csata helyszínét. Az idegenvezető mesélt arról, miért olyan alakú a hegy, amilyen – a hegy egyik oldala leszakadt és elterült a hegy aljában.

Aztán megérkeztünk a Tordai-hasadékhoz és ahogy az erdős részen túljutottunk, elénk tárultak a hasadék ormai. Meghallgattuk Szent László legendáját és láttuk a „patkónyomot” a hegyen, amit a király lova hagyott. Érdekes élmény volt a három lengőhídon átkelni, volt, amelyiken egyszerre csak két ember haladhatott át. A hasadékból kijőve válogatni lehetett az árusok portékájából.

A Tordai-hasadék után Torockóra utaztunk. Útközben már látható volt a Székelykő és az Ordaskő, az ezek közötti völgyben fekszik Torockó. A főtér Európai-örökség részét képező házai csudaszépek – sétát tettünk előttük. Aztán már várt minket az előre megrendelt kürtőskalács, amit ebben a szép környezetben el is fogyasztottunk. A múzeumban hallottunk Torockó történetéről, a vaskohászat múltjáról és a kilencvenes évek óta pezsgő turizmusról. Láttunk helyi népviseletet és sok más kiállított tárgyat is. Ezt követően sétát tettünk sz Ordaskő irányába, elhaladtunk azelőtt az épület előtt, ahol Jókai Mór emléktáblája van. A faluból kiérve már magasan voltunk és teljes pompájában látszott a Székelykő – tökéletes helyszín volt egy csoportkép elkészítéséhez. Ezután sétáltunk a faluban, megnéztük Torockó legrégebbi házát, ami 1668 áll.

Torockót elhagyva rövid utazás után Nagyenyedre érkeztünk és a városközpontban megnéztük Nagyenyed várát, benne a romos állapotú evangélikus és a szépen felújított református templomot. Tiszteletünket tettük az 1849-es vérengzés áldozatainak emlékművénél, az idegenvezető elmesélte, mi történt akkor ott. Ezt követően megnéztük a Bethlen Gábor Kollégiumot, az idegenvezető bemutatta a fejedelem jelentőségét és megnéztük a kollégium udvarán álló Bethlen Gábor és Apafi Mihály szobrokat, illetve a kollégium híres tanárainak és növendékeinek tábláját.

4. nap

Reggel Nagyenyedről Gyulafehérvárra indultunk. A várban először az érseki székesegyházat néztük meg. Megkoszorúztuk Márton Áron püspök sírját és tiszteletünket tettük Hunyadi János, Hunyadi László, Bethlen Gábor, Izabella királyné, Fráter György és Szapolyai János sírjánál. Ezután megnéztük a fejedelmi palotát és a vár egyik díszes, de épp felújítás alatt álló kapuját. Az idegenvezetö mesélt a Batthyáneumban őrzött arany kódexről, ami a IX. századból maradt fenn és hatalmas értéket képvisel.

Gyulafehérvár után Szászsebesnél megnéztük a Vörös-szakadékot, majd továbbindultunk Nagyszeben felé.

Nagyszeben belvárosa teljesen más, mint a korábban látott helyek: szép sétálóutca csupa jó állapotú épülettel, nagy terek körbevéve gyönyörű házakkal, üzletek, pékségek, éttermek. Megnéztük a Brukenthal palotát, előtte Samuel von Brukenthal szobrával és a mellette levő barokk épületet. Ezután meglátogattuk a Szentháromság plébániatemplomot, aminek a szépsége lenyűgözött mindenkit. Ezután megnéztük az evangélikus templomot, ami egy gyönyörű, hatalmas épület, láttuk az aranyművesek tornyát és átsétáltunk a Hazugok hídján. A legenda szerint ha valaki hazugságon töri a fejét, a híd megremeg, ha hazudik, a híd összeomlik. Nagyszeben után visszatértünk Nagyenyedre a szállásunkra.

5. nap

Reggeli után útnak indultunk Arad felé. Elhaladtunk Gyulafehérvár mellett és még egyszer rápillanthattunk magos Déva várára, ahol néhány napja jártunk.

Aradon megálltunk a Tűzoltó téren, hogy megnézzük a Zala György által megalkotott Szabadság-szobrot, ami az 1849. október 6-án meggyilkolt magyar honvédtábornokoknak állít emléket. A szobrot Arad Romániához kerülése után eltávolították a helyéről, majd 2004-ben állították fel újra a mostani helyén.

Aradot elhagyva hazaindultunk és az esti órákban értünk Kaposfőre, majd Szennába.