A Határtalanul program keretében május 2. és május 6. között Horvátországban jártak hetedikes diákjaink a szennai iskola hetedikeseivel közösen. Ebben a cikkben az ötnapos utazásról írunk képekkel gazdagon illusztrálva.
Első nap – május 2., hétfő
Május 2-án reggel hét óra előtt indultunk Kaposfőről, Pécsen és Mohácson át az udvari határátkelő felé vettük az irányt. A határellenőrzést követően Bellyén álltunk meg először, ahol megnéztük a romos állapotában is mutatós Savoyai kastélyt, hallottunk az épületről és a kastélyt építtető Savoyai Jenőről.
A rövid bellyei látogatás után Eszékre utaztunk tovább, ahol idegenvezető segítségével városnézésen vettünk részt. Körbejártuk a belvárost, sétáltunk az Európa sugárút szecessziós házai között, megnéztük a felújítás alatt álló Szentháromság teret, fagyiztunk a Dráva-korzón. Meglátogattuk a Szent Kereszt templomot a várban, ahol egy szerzetes mesélt a templomról és a városról. A Dráva-korzóról visszatérve megnéztük a neogótikus Szent Péter és Pál konkatedrálist. Az idegenvezetőnktől ezután elköszöntünk és a Dráva túlpartjára buszoztunk, ahol sétát tettünk az eszéki állatkertben. Eszék nagyon hangulatos város, az idegenvezetőnk segítségével beleláttunk az ott élő magyarok és horvátok mindennapjaiba. Sokat hallottunk a honvédő háborúról és megtudtuk, milyen kapcsolat volt Eszék és az 1956-os magyarországi forradalom között.
Este az eszéki programok végeztével Csúzára utaztunk, ahol a Piroš Čizma panzióban megvacsoráztunk és elfoglaltuk a szállásunkat.
Második nap – május 3., kedd
Kedden a finom csúzai reggeli után a gazdag borkultúrával rendelkező Vörösmartra utaztunk, ahol sétát tettünk és a település életéről hallottunk. Vörösmart után Kiskőszegre buszoztunk és kipróbáltuk Az elveszett szurdokok című játékot. A játék okostelefonnal működik, de papír alapon is játszható. A játék során a település szurdokaiban elhelyezett szobrokat és installációkat kell megkeresni és ezekkel kapcsolatban kell kérdésekre válaszolni. Kellemes élmény és egyúttal jó szórakozás!
Kiskőszeg után Eszéken át Kórógyra utaztunk és a Magyar Házban jártunk, az Ady Endre Művelődési Egyesület vendégelt meg bennünket. Hallottunk a kórógyi magyarok életéről, a honvédő háború idején elszenvedett viszontagságokról és közös magyar népdal éneklés is szerepelt a programban. Ajándékként Becze Sándor Kései családsirató című könyvsorozatát és a kórógyi Ady Endre Művelődési egyesület hetven évére visszatekintő kötetet kaptuk. Természetesen mi is átadtuk ajándékunkat. Kórógyon megnéztük a katolikus és a református templomot és az általános iskolát is.
A kórógyi programok után visszamentünk Kiskőszegre és a magyar-horvát-szerb hármashatár közelében, a Duna mellett álló háborús emlékműnél koszorúztunk, illetve idegenvezető segítségével ismerkedtünk Kiskőszeg és a Drávaszög életével. Visszaúton ismét megálltunk Vörösmarton és megnéztük az ottani Ökoközpontot, ahol interkatív kiállítást láttunk a Drávaszög növény és állatvilágáról, illetve megismertük azt a legendát, ami Vörösmart község nevének eredetét mutatja be.
A programok után Csúzán vacsoráztunk, végül a helyi focipályán és a mellette levő játszótéren közös játékkal zártuk a napot.
Harmadik nap – május 4., szerda
Szerdán három horvát várost vettünk célba: Vukovárt, Újlakot (Ilok) és Diakovárt (Đakovo). Korán reggeliztünk és aztán először Vukovár felé vettük az irányt. Végigsétáltunk a belvároson, jártunk a Duna partján és megnéztük a város jelképévé vált víztornyot, amin a honvédő háború alatt történt rombolás nyomait szándékosan nem tüntették el. Megnéztük a Szent Fülöp és Jakab templomot és láttunk jónéhány olyan épületet, amin látszanak még a háború nyomai. Fagyizás és pékségben vásárlás után a vukovári katonai temetőhöz utaztunk a honvédő háborúban elhunyt katonák sírjához.
Vukovár után Újlakra utaztunk, ez volt a programunk legkeletibb városa. Újlaknak két fontos magyar kötődése is van, utazásunk során hallottunk Újlaki Miklósról és Kapisztrán Jánosról. Újlakon jártunk a városi múzeumként működő Odescalchi-kastélyban és láttuk a Kapisztrán templomot.
Újlakról elindulva szűk két órát buszoztunk Diakovárig. Itt először a lipicai ménesnek otthont adó lovaskomplexumot néztük meg angol nyelvű idegenvezetéssel. Láttunk néhány percet egy edzésből a lovarda csarnokában és a gyerekek örömére volt lehetőség néhány ló megsimogatására is. Később elsétáltunk a belvárosba, megnéztük a székesegyházat.
Diakovár után visszautaztunk Eszéken át Csúzára. Vacsora után megköszöntük a Piroš Čizma panzió dolgozóinak vendégszeretetét, aztán felkészültünk a másnapi korai indulásra.
Negyedik nap – május 5., csütörtök
A nap fő programja a Plitvicei-tavak meglátogatása volt, a csütörtök esti szállásunk pedig már az Adriai-tenger partján fekvő Kraljevicában várt minket. Ehhez jókora távolságot kellett leküzdenünk. Korán reggel indultunk Csúzáról és ezúttal elkerültük Eszéket és az A5-ös, majd A3-as autópályán Zágráb felé vettük az irányt. Utána Károlyvárosnál (Karlovac) rövid időre megálltunk a Honvédő Háború Múzeumnál. A délután nagy részét a Plitvicei-tavak gyönyörű vízesései közt töltöttük, ahol hajóztunk is. Késő délután folytattuk az utazást a tengerhez és este az Uvala Scott Hotelben elfogyasztott vacsora után már az Adriai-tenger partján sétáltunk a Krk-híd lábánál.
Ötödik nap – május 6., péntek
Pénteken reggel az Uvala Scott Hotel elegáns éttermében reggeliztünk, aztán Rijekába indultunk tovább, ahol felhős, borús idő fogadott minket, de szerencsére nem esett sok eső. Megnéztük a belvárost, a kikötőt és a helyi halpiacot. Később felmentünk a városra gyönyörű látképet adó Terszat várba, ahonnan csodás kilátás nyílik a tengerre, Rijekára, másik oldalt pedig a Zágráb felé vezető autópálya viaduktjára.
Rijekából aztán továbbutaztunk Opatijába, ami az Osztrák-Magyar Monarchia kedvelt tengerparti fürdővárosa volt. A borús idő ellenére azért kicsit bementünk a tengerbe és élveztük a szebbnél-szebb tengerparti villák látványát.
Opatijából már egyenesen hazafelé vezetett az út. Élményekben gazdag ötnapos kiránduláson vettünk részt, aminek során sokat tanultunk magyarok és horvátok életéről egyaránt ebben a sokoldalú országban. Az öt nap alatt láttuk a tengerparti városok gazdag világát, a természet gyönyörű alkotásait a Plitvicei tavaknál, de láttuk a közelmúlt háború nyomait, megtapasztaltuk a Drávaszög és Szlavónia magyar és horvát közösségeinek mindennapi életét. Jól éreztük magunkat, jöttünk, láttunk, visszamennénk!